Budapest legősibb területe Óbuda, erre utalnak a több mint tízezer évvel ezelőttről származó leletek. Régi múltjára tekintettel több nép is megfordult ezen a terülenten. A rómaiak, akiknek épületmaradványai gazdagítják a területet, a kelták és szlávok után pedig honfoglalóink telepedtek itt meg. Összességében az Óbuda 2000 éves múltját idéző emlékek és az, hogy a római korban kiépült itt épült az első város Aquincum, ami az 1. századtól a 4. századig szolgálta itt fürdőivel, katonai és polgári negyedeivel, fejlett vízvezetékkel és két amfiteátrumával a rómaiakat,ezek mindegyeike megalapozta azt a további fejlődést, hogy kiépülhessen itt a későbbi főváros.
Aquincum megépülésének igénye a védelem volt, ugyanis az ókorban katonai táborokat hoztak létre, hogy azok védjék a birodalmat a vándorló törzsek térhódításától. Majd a katonai közösségek körül polgári városok kezdtek kialakulni, melynek egyik legjelentősebb települése Aquincum volt, amit a mai Óbuda területén találunk. S mivel a támadásokra a Duna túlsó partján is lehetett számítani, így oda is erődöt építettek, ezzel pedig megvetették Pest gyökerét.
Honfoglalásunk után a település újra sűrűn lakott térség lett, amit megalapozott az, hogy a honfoglaló fejedelmi törzs Pest és Buda környékét választotta székhelyül. A két évszázadig formálódó város a XII. századra körvonalazódott ki két vonal mentén, ami a mai Fő tér környéke és az attól délebbre eső rész volt. Előbbiben az egyházi rész míg utóbbiban a iparosodó polgárság telepedett le.
Óbuda a középkorban jelentős várossá nőtte ki magát, majd a törökök kiűzése után a szőlőtermesztés és gyárosodás hajnalán a német, lengyel és cseh mesterek próbáltak itt szerencsét. Hagyatékaikat a mai napig őrzi a térség. 1873 -ban a budai és pesti rész mellett az óbudai részt is bevonták az egyesítésbe, így jött létre a mai fővárosunk.
Méretét talán ez mutatja a leginkább, mivel az egyesítés előtt önálló város volt.
A mai Óbudát határolja a Duna, Solymár, Budakalász és Üröm valamint a IV., XIII.és II. kerület. Területébe tartozik az Óbudai-sziget, a központ a Flórián tér és a Fő tér környéke, de ide tartozik a Csobánka tér, Római tér és a Kolosy tér is. Ezek a területek is mesélhetnének a római mindennapokról, például a mai Flórián tér, ami helyet adott a légiótábornak. Nem csupán Magyarországnak de Európának is egy fontos régészeti kincse ez a terület, mivel
ez egy komplett római kori leletegyüttes.
A későbbi korokból származó szintén jelentős emléke Óbudának a Zichy-kastély, melyet barokk stílusban építtetett a XVIII. században a Zichy család, akinek 1695-ben került Óbuda a birtokába.
A későbbi korokra jellemzőek voltak a földszintes, zártsorban szorosan egymás mellé épülő házak, de a vagyonosabb polgárok kitűntek a közegből emeletes épületeikkel. 1908-ban törvényben határoztak annak a hídnak a megépítéséről, mely Óbudát Pesttel köti össze, ami az Árpád híd nevet kapta, a munkálatok azonban csak 1939-ben kezdődtek el s több mint egy évtized után 1950-re készült el. A híd lehetővé tette az új lehetőségeket így a múlt beszédessége kapcsolódik a jelen lüktető főváros életébe.
